Patricia Highsmith: Mélyvíz_spoileres értékelés

A márciusi közös olvasmányunk a könyvklubban a címben szereplő regény volt, mely a pszichológiai thriller műfajában íródott. A történetben egy házaspár életét követhetjük nyomon, ahol a nő igencsak csapodár, rendszeresen férfiakat szed fel, és a férjével közös otthonukba, valamint baráti összejövetelekre is magával viszi. A férj a kisvárosban közkedvelt alak, egy nyomdája van, illetve sok barátja, akik kiállnak mellette.

A könyv szinte végig kellemetlen feszültségben tartott, a tehetetlen düh, amit a férj érezhetett az asszonnyal szemben, aki nem törődött a családjával és a környezetével, csak saját magával foglalkozott, és nagyvilági életet élt mindenféle férfival, akikkel tiszavirág életű kapcsolatban állt. Majd ha ezek az udvarlók leléptek, bezárkózott, ellenségesebbé vált és gorombán beszélt a saját lányával is, a férjről nem is beszélve. A könyvben végig az italozásaikról, partijaikról esett szó. Vic, a férj, a felesége efféle kicsapongásait és hóbortjait egyre nehezebben viselte, míg egy bulin a legújabb szemtelen udvarlót a barátjuk medencéjébe fojtotta. Itt következett egy újabb adag feszültség, ugyanis semmiféle bűntudata nem volt, úgy játszotta a lapjait, hogy soha nem derült rá fény, hogy köze lenne az esethez. Melinda, a feleség, pedig teljesen összetört, a férjétől elhidegült, megvádolta a gyilkossággal, még magánnyomozót is felbérelt (a férje pénzéből), hogy lebuktassa az urát, de az rájött a cselszövésre, és megszüntette a magánnyomozó megbízatását. Ezt követően érkezett az életükbe egy újabb férfi, aki már olyan messzire merészkedett, hogy a válás is felmerült és el akarta vinni Melindát magával Mexikóba, hogy majd feleségül vegye. Ez Vicnek az utolsó cseppet jelentette abban a bizonyos pohárban, és ezt az udvarlót is eltüntette a színről. Elvitte egy régi bányához, majd ott kövekkel megdobta a férfit, aki a mélybe zuhant. Vic utánament, és köveket rejtett a ruhája alá, hogy azok a mélybe húzzák a holttestet. A férjnek ezek után sem volt semmiféle bűntudata, azonban mivel a feleség még mindig nem állt le a gyanúsítgatásokkal, és egy ismerősük segítségével tőrbe próbálták csalni Vicet, akinél belelt a pohár, és megfojtotta Melindát. A könyv legvégén Vic letartóztatása pillanatában megszólaló gondolatait olvashatjuk, aki végre szabadnak és egyben üresnek is érezte magát, és megkönnyebbült.

Sokat olvashatunk a párkapcsolati erőszakok formáiról, és ugyan végig a férfiről hittem azt, hogy ő a pszichopata, a nő is ugyanolyan sáros volt. A férjét soha nem vette emberszámba, neki csak az udvarlói voltak fontosak, Vicet számtalanszor megszégyenítette a barátai előtt és vicc tárgyává tette, melyet a férfi becsülete nem bírt elviselni egy idő után. Hiába próbált beszélni a nővel, az hajthatatlan volt, míg végül ez lett belőle. Vajon a való életben hány ilyen eset lehet?

A történetet tekintve még mindig zaklatott  vagyok, mikor ezt írom, viszont néhány szó az írásmódról. Szerintem helyenként kicsit unalmas volt a sztori, sok részletbe belefeledkezett az író, melyek teljesen szükségtelenek voltak és itt el is kalandozott a figyelmem. Ugyanakkor, a főszereplőket nagyon jól szemléltette, a nő kiállhatatlanságát kifejezetten. Összességében 4 csillagot adnék rá. ⭐⭐⭐⭐

Milly Johnson: A pompás Mrs. Mayhew_spoileres értékelés

 A februári közös könyvünk a könyvklubbal a címben is említett regény, mely a Sunday Times bestsellere címkével van ellátva, és egy könnyed romantikus történetet ígér nekünk a Pioneer kiadó. Nos, ezt meg is kaptuk. Nagyon olvasmányos, a lelket kevésbé megviselő történetet tartalmaz, melyet a zsúfolt hétköznapokban bármikor elővehetünk és olvashatunk. A történet a címben is szereplő Sophie Mayhew-ről szól, aki egy politikus feleségeként éli mindennapjait főként a nyilvánosság előtt. Ők ketten remekül kiegészítik egymást a munkában, a magánéletben viszont ennek az ellenkezőjét látjuk. John Mayhew egy sikeres, gátlástalan, célratörő politikus, aki azért, hogy vezetői posztba juthasson, bármire képes. Modora többnyire megnyerő, könnyen megtalálja az emberekkel a közös hangot, és kiváló kommunikációs tanácsadója ebben sokat segít neki.

A történet elején csak John szűrőjén keresztül látjuk Sophie-t, aki egy rideg, elérhetetlennek tűnő nő benyomását kelti, aki mindig a legjobbkor tud férje segítségére sietni, mikor annak épp nem jut jó válasz az eszébe a választói által feltett kérdésekre. Ez a rész kifejezetten frusztrált és lassan is haladtam vele, mert a nő személyiségét nem fedték még fel, így nem értettem, mitől is lesz ő olyan pompás a cím szerint. Aztán felbukkant a megcsalás, mint téma, illetve a vetélés, és ezek rendkívül érzéketlen kezelése, a gyász tagadása és az intimitás teljes hiánya, mely már Sophie-nak is sok volt, és egy sajtótájékoztató során, mikor épp hites urát kellett volna felmentenie a félrelépés bűne alól, mondván férfi alantas ösztönökkel és vágyakkal, melyeket otthon a rideg feleségével nem tudott kiélni és megvalósítani, ezért varrta le az első szembejövő nőt. Majd mikor a feleség kikelt magából, és a kamerák és mikrofonok tömege előtt a férjét végre a megfelelő szavakkal illette, a család reakciója erre az volt, hogy Sophie megbolondult és a zárt osztályra kell küldeni (mert nem azt mondta, amit a kommunikációs tanácsadó, Len kért tőle, sőt, meg sem kérdezték a hogyléte felől a házasságtörés kapcsán). Ez volt az a pont, amikor Sophie a régi iskolájának környékére költözött, ahol nagyon befogadóak voltak vele és barátságosak, ez igazán szívet melengető rész volt, ármánykodás és negativitás nélkül, melyet az írónő szerintem tökéletesen végzett, és nem csapott át a sztori egy szappanoperává. Sophie végül néhány hét elvonulás után visszamegy a férjéhez, megpróbálják újrakezdeni, de sajnos ez nem megy, így elválnak a mű végére, és Sophie a pihenése során megismert új "családjához" költözik, ahol egy lelkészbe beleszeretett, akinek van egy kisfia és a férfinek egy nővére, akik vicces pillanatokat okoztak olvasás során. 

Összességében egy szép, könnyen emészthető, hullámvölgyektől nagyjából mentes könyvet kaptam, happy enddel, és bár nehezen kezdtem neki az olvasásnak, nagyon örülök, hogy sikerült befejeznem. Nekem ez 4,5/5 csillagos volt, ajánlom olvasási válság idejére (azt hiszem, nekem épp az van/volt), illetve a húzósabb időszakokra, amikor nagyon mély lélegzetvételű könyvbe nem szívesen kezd az ember. ⭐⭐⭐⭐

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van értékelés_spoileres

A decemberi olvasmány az Eleanor Oliphant köszöni, jól van című regény volt, mely sokszor számomra tragikomédiának tűnt, igazából pedig egy nő életéről szól, az ő megpróbáltatásairól és személyiségfejlődéséről. Eleanor adminisztrátorként dolgozik egy cégnél, ahol nem keres különösebben jól, a kollégákkal semmilyen kapcsolata sincs, inkább kinevetik sokszor, ő a furcsa a többiek között. Sajátos világnézete és humora van, melyre a könyv elején kicsit nehéz volt felkapaszkodni, de aztán teljes mértékben magával rántott. Eleanor magányosan él, csak egy virága van még gyerekkorából, ez tartja benne a lelket sokszor, hogy felkeljen és elvégezze a feladatait és meglocsolja és gondozza a növényét. Az édesanyja börtönben van, onnan telefonál minden szerdán, és minősíthetetlen stílusban beszél a lányával, az önbecsülését teljesen eltiporja és megalázza, amit fájdalmas volt még olvasni is. Ebbe a szürkeségbe érkezik egyik napon egy sajnálatos baleset, amikor egy idős férfi elesik és elájul az utcán. Eleanorral Raymond is kisétál aznap a cégtől, és egyszerre veszik észre az öreget, amint rosszul lesz. A férfi egyből rohanna oda, de a főhősünket teljesen hidegen hagyja a dolog, részegnek nézi és azt gondolja, majd kipiheni és megtanulja az öreg, hogy legközelebb ne igyon annyit. Nyilván kiderül, hogy nem részeg, a fejét nagyon beverte, hívják a mentőt, és innen indul Eleanor nagy kalandja igazából, ahol egyre több társasági eseményre hivatalos, meghívják partikra, kimutatják felé a törődésüket és szeretetüket, amit ő szerencsére jól fogad és értékel, és rájön, hogy így is lehet élni.

A könyvben nagyon sok pozitív karaktert ismerünk meg, visszanyerheti az olvasó a világba vetett hitét ezáltal, hogy nem mindenhol csak a rosszindulat és keserűség várja, hanem a szépség is itt van még valahol, csak rejtve és nagyon kevesekben. A szereplők fejlődése példaértékű, ahogy segíti Eleanort Raymond, az valami csoda. Ennek előzménye, hogy Eleanor egy zenészbe beleszeret, elképzeli a közös jövőjüket, hogy ő hozhatja meg számára azt a vágyott jövőt, amiről álmodozik, ő a siker kulcsa, majd egy hatalmas csalódás után napokig részegen fekszik a lakásán, végül Raymond talál rá, és rábeszéli, hogy menjen el terápiára, mert ez így nincs rendjén. Ami a valóságban viszont igen ritkán történik meg, Eleanor elmegy, és valóban kezeléseken vesz részt, méghozzá igen sikeresen, a terapeutával szépen rétegenként fejtik fel a benne elnyomott múltat, amik szinte rákövültek a lelkére és kínozzák őt, nem hagyják szabadulni. Ez a kép is igazán valósághű volt és igen motiváló lehet azoknak, akik olvassák ezt a könyvet és vagy ők vagy a hozzátartozójuk/barátjuk van hasonló cipőben.

Összességében kiváló olvasmány, nagyon szerethető főhőssel, akinek borzalmas múltja van, de a támogató, akiket maga mellé kap, mindenért kárpótolják és igazi támaszai a felépülése során. A nyelvezete és szóhasználata rendben volt, bár sok volt a közbeékelt francia kifejezés, amivel semmit nem tudtam kezdeni, de a szöveg értelmezését ez nem nehezítette. Mindent átgondolva és összevetve 5 csillagos olvasás volt. ⭐⭐⭐⭐⭐

Maria Nikolai: A csokoládévilla_spoileres

A novemberi közös olvasásunk A csokoládévilla volt, mely egy családregénynek is elmenne, bár nagy generációs történeteket nem látunk. A történet főhőse Judith, aki a csokoládégyáros lánya, elit családból származik. Stuttgartban vagyunk az 1900-as évek elején. Az író gyönyörűen szemlélteti az alsóbb társadalmi osztályba tartozók és az előkelők közötti hatalmas szakadékot, utóbbiak mindenhatóságát és feddhetetlenségét, akik anyagi érdekekből bármit képesek megtenni, míg a szegényebbek nélkülöznek és egy rossz szó miatt is már börtönbe küldhetik őket.

A Rothmann család híres a fenséges bonbonjaikról, gyárukban nők is munkát kapnak, és Judith is tevékenyen kiveszi a részét az újdonságok kereséséből, mindenféle kombinációkkal kísérletezik, az olvasó nyála összefut a szájában és szinte érezteti a csokoládék illatát a róluk szóló leírás. A családnak, mint abban a korban minden tehetősebb háztartásnak, vannak cselédei, személyzete, akik mindig rendelkezésre állnak. Judith iker öccseivel, a két megátalkodottan rossz és csínytevő Antonnal és Karllal él, valamint édesapjával, aki mielőbb szeretné Judithot férjhez adni és ezzel megalapozni lánya és - mint később kiderül - a gyár jövőjét. Az édesanya a könyv szerint gyenge idegrendszere miatt elvonult, és egy külföldi intézményben keresi önmagát és igyekszik meggyógyulni. Szülés utáni depresszióban is szenvedhetett, valamint a kényszerházasság miatt sosem tapasztalta meg a szerelmet, így az életét színtelennek, fakónak, értelmetlennek látja, melytől nagyon szenved. Megismerjük Victor Reinbergert is, aki egy katonacsaládból származik, apja rákényszerítette, hogy kövesse a családi példát, így ő is részt vett a kiképzésen, majd egy szerencsétlen esemény során párbajra kényszerült, ahol az ellenfelét legyőzte, megsebezte, majd a nem megfelelő orvosi ellátás miatt a sebfertőzésbe belehalt. Így börtönbüntetésre ítélték, ahonnan a könyv elején szabadul, és Stuttgartba viszi az útja, a lehető legmesszebb Berlintől, ahol az apja és az addigi élete volt. A sors úgy hozta, hogy a csokoládégyárban kezdett dolgozni, miután az ikreket épp egy újabb csínytevésen érte, majd hazafelé tartva a gyerekeket megmentette egy száguldó lovaskocsitól. Sajnos nem volt szerencséje mindkét fiúnak, egyiküknek eltörött a lába, így amilyen gyorsan csak lehetett, Victor hazavitte őket és Rothman úrral megegyezve, a gyárban kezdett dolgozni. Így találkozott Judith-tal, és innen indul az ő történetük.

A könyvben élesben is megtapasztalhatjuk, hogy milyen egy kényszerházasság, egy, abban a korban nem várt, házasságon kívül fogant és született gyermek, hogy azoknak a nőknek, akik szegények voltak és nem tudtak gondoskodni magukról és a gyermekükről, milyen hányattatott sors jutott csupán, Hennie nővér áldozatos munkája, aki igyekezett felhívni erre a rétegre a figyelmet és gondoskodott róluk. A cselszövések, a kor függőségei, melyek nem kímélték a gazdag gyerekeket sem, hogyan hatottak az ők és családjuk életére... 

Remek nyelvezettel, olvasmányosan és kellemes szóhasználattal dolgozott a szerző, mely a korabeli emberek, ruhák, helyszínek, foglalkozások, kapcsolati viszonyok és jól kidolgozott szereplők segítségével visszarepített minket 120 évvel ezelőttre. A hosszú terjedelme ellenére gyorsan haladtam vele és miután belerázódtam a történetbe, alig tudtam letenni. Összességében 4,5 csillagot adnék neki. ⭐⭐⭐⭐

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél_ajánló

Az október havi közös könyv a Ház az égszínkék tengernél című mű volt. A történet egy árvaházról szól, ami szinte a világ végén található, egy csinos kis házban. Azonban ez nem a szokásos értelemben vett árvaház, ide a különleges elbánást igénylő gyerekeket helyezték el. A főszereplőnk, Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa, aki a szürke hétköznapokban él, és ezen nem szándékozik változtatni. Házsártos szomszédja és kiállhatatlan macskája színesíti az életét, a munkahelyén a szokásos feladatok várják, illetve ő hivatott ellenőrizni az árvaházakat, biztosítva a hivatalt a rendes működésükről. Egyik napon azonban új megbizatást kap, miszerint el kell utaznia a Marsyas-szigeteki árvaházba, ahol különleges gyerekek laknak, azonban az aktáik titkosítva van, és a pontosabb információkat addig nem is tudja meg, míg vonatra nem száll, és el nem kezdi olvasni az aktákat, azonban ekkor meghűl benne a vér is.

A regény számomra izgalmas volt, szívet melengető történet, melynél sokszor felnevettem, megmosolyogtam vagy megkönnyeztem a történteket. Hangot kap az LMBTQ szál is, ugyanis az árvaház vezetője, Arthur Parnassus, egy igazán szimpatikus és karizmatikus férfi képét ölti, aki gyorsan belelát Linusba is, és egy kiváló összhang alakul ki kettejük között. Valahogy úgy képzelném az árvaházakat a valóságban, hogyha ilyen nevelők lennének, akkor nem lenne probléma. Mindenki egyéniségének megfelelő foglalkozást találtak a gyerekeknek, tanítják is őket és gondoskodnak róluk, megtanítják nekik uralni az erejüket, mely sokszor igen kemény feladat. Ahogy a könyv hátulján olvasható ajánlásból is kitűnik, és talán a legnagyobb tanulsága ez lehet a történetnek, hogy az előítéleteink mennyire félre tudnak vinni minket, melyeket sokszor első találkozás során vagy híresztelésekből alkotunk, és sokszor, például ebben az esetben is, ez mennyire távol áll a valóságtól.

Összefoglalva, kiváló történet, remekül olvasható nyelvezet, lélekfoltozó mozzanatok. Erre mind nagy szükség van a mai világban, én egy modern mesének fogtam fel az egészet, annyira szürreálisnak tűnt nem csupán a szereplők sora, de az érzelemvilága is. Csodálatos volt olvasni, az író második könyvét is beszereztem már, és hamarosan sort is kerítek rá szerintem. A borítója maga a vidámság, remek színekkel operált a tervező. Szeretettel ajánlom mindenkinek, nekem 5/5 csillagos olvasás volt. ⭐⭐⭐⭐⭐

Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton_értékelés

A havi közös olvasásunk a Mini-könyvklubbal egy retro krimi volt, mely a Balatonon, egy úttörőtáborban történt bűncselekményt dolgoz fel. A történet főszereplője Laura és Máté, akik együtt nyomoznak az ügyben, és egymást kiegészítve göngyölítik fel a szálakat. Laura végzős orvostanhallgató, akinek az édesapja híres nyomozó volt, és a nyomdokaiba szeretne lépni mint pszichiáter, aki a rendőrségnek elkövetői profilokat készít, melynek a történet idejében nagy híre van Amerikában, itthon viszont erről igen keveset tudnak. Máté nyomozó, aki családja révén befolyásos kapcsolatokkal is bír, és igen jó esze és szeme van a bűntények megoldásához, kiválóan vezeti a nyomozást.

A történet 300 oldalnyi, tömény izgalom, letehetetlen olvasmány, a helyleírások nagyszerűek, a szereplőket magam elé tudtam képzelni teljesen, a bemutatásuk kifogástalan, a nyelvezet könnyen érthetővé és jól olvashatóvá teszi a regényt. A krimi szerelmeseinek kötelező, Agatha Christie stílusára hajazott nekem, olyan gyanúsítottakkal és lehetséges elkövetőkkel, akikre szinte nem is gondoltunk, vagy csak éppen annyira mártotta be az író őket, hogy a fejünkben motoszkáljon a gondolat, de inkább spekuláció formájában, mintsem meggyőződésből.

Spoiler: A történet azzal kezdődik, hogy egy francia cserediák eltűnik a tihanyi hajókirándulás alkalmával. A kellemetlenség abban áll, hogy az 1978-ban játszódó cselekménykor igen nagy dolog, ha egy nyugati országból származó diák hazánkba érkezik. Ebben az esetben ez méginkább igaz, ugyanis egy befolyásos francia politikus az édesapja, az édesanyja pedig német származású, mely konspirációkra adhat okot az elkövetés okát illetően. Időközben pedig Laura barátnője, akivel a nyaralása során ismerkedett meg, Kozák Edit, szintén bűncselekmény áldotata lesz, őt megfojtották és kivájták a szemét, mindez alatt pedig még életben volt. Majd a holttestet beállították a partra úgy, hogy a víz felé forduljon, ülő pozícióban. Kezdetben a két esetet kapcsolatba hozták, majd alapos nyomozást és Laura kiváló elkövetőről alkotott profilja segítségével megtalálták a francia lány fogvatartóját. Edit halála ügyében pedig a nyomozás szintén nagyon izgalmas volt, és rengeteg tanút kikérdezve jutottak el végül a gyilkoshoz, aki hirtelen felindulásból követte el a szörnyű tettét, azonban a felelősségre vonást már nem érhette meg, ugyanis időközben végzett magával.

Összességében kiváló olvasás volt, remek kikapcsolódást nyújtott, és mindenkinek ajánlom, aki ismerkedni szeretne a krimi műfajával, vagy éppen szereti azt. Nekem ez egy öt csillagos olvasás volt. ⭐⭐⭐⭐⭐

Szűcs Péter: Dharma_értékelés

A Mini-könyvklub minden 4. hónapban saját, választott regény elolvasását tűzi ki célul a tagoknak. Az én választott könyvem a Dharma volt, melyet a könyvklub vezetője, Vegazus ajánlott korábban. Olvastunk együtt családregényt már, és mivel az nagyon megtetszett, így ezt is nagy lendülettel kezdtem el, és abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt... A könyv 3 fő fejezetre van osztva, időben haladunk előre, kezdve a legrégebbi eseménytől. A helyszínleírások kifogástalanok, a szereplőket alaposan megismerjük, teljesen átszellemül az olvasó a könyv forgatása közben. A borítón D. Tóth Kriszta véleményét lehet olvasni, mellyel teljes mértékben egyetértek, mely szerint a regény teljesen magával rántja az olvasóját, és időutazunk a segítségével abba a történelmi időbe, amikor a cselekmény zajlik.

A kedvenc részem az első fejezet volt, ahol Kamuti István történetét ismerjük meg, az ő 1956-os viszontagságait, szerelmi életét, amely egy külön kisregényt érdemelne. Aztán következett Tamás és Andrea története, mely szintén nagyon érdekes volt és tanulságos, egy tiniszerelemből induló kapcsolat mennyi buktatót rejt magában... Végül pedig kettejük lánya, Léna történetét olvashattuk, ami nekem már túl spirituális volt, ugyanakkor nagyon szép történetvezetést és helyleírást láttunk, igazi nagy bölcsességekkel, olyan csavarokkal a történetben, melyek nekem már kicsit túlzóak voltak.

Mindent összevetve kiváló olvasmány, rekord gyorsasággal pörgettem a lapokat, olyan volt, mintha egy dokumentumfilmet néznék, a nyelvezete és a szóhasználata könnyeddé tette az olvasást és értelmezést, és számomra sallangmentes volt, felesleges leírásokat és gondolatokat mellőzött. Számomra 5 csillagos olvasás, mindenkinek ajánlom, aki szereti a családregényeket és/vagy életrajzi témájú műveket. ⭐⭐⭐⭐⭐