A decemberi olvasmány az Eleanor Oliphant köszöni, jól van című regény volt, mely sokszor számomra tragikomédiának tűnt, igazából pedig egy nő életéről szól, az ő megpróbáltatásairól és személyiségfejlődéséről. Eleanor adminisztrátorként dolgozik egy cégnél, ahol nem keres különösebben jól, a kollégákkal semmilyen kapcsolata sincs, inkább kinevetik sokszor, ő a furcsa a többiek között. Sajátos világnézete és humora van, melyre a könyv elején kicsit nehéz volt felkapaszkodni, de aztán teljes mértékben magával rántott. Eleanor magányosan él, csak egy virága van még gyerekkorából, ez tartja benne a lelket sokszor, hogy felkeljen és elvégezze a feladatait és meglocsolja és gondozza a növényét. Az édesanyja börtönben van, onnan telefonál minden szerdán, és minősíthetetlen stílusban beszél a lányával, az önbecsülését teljesen eltiporja és megalázza, amit fájdalmas volt még olvasni is. Ebbe a szürkeségbe érkezik egyik napon egy sajnálatos baleset, amikor egy idős férfi elesik és elájul az utcán. Eleanorral Raymond is kisétál aznap a cégtől, és egyszerre veszik észre az öreget, amint rosszul lesz. A férfi egyből rohanna oda, de a főhősünket teljesen hidegen hagyja a dolog, részegnek nézi és azt gondolja, majd kipiheni és megtanulja az öreg, hogy legközelebb ne igyon annyit. Nyilván kiderül, hogy nem részeg, a fejét nagyon beverte, hívják a mentőt, és innen indul Eleanor nagy kalandja igazából, ahol egyre több társasági eseményre hivatalos, meghívják partikra, kimutatják felé a törődésüket és szeretetüket, amit ő szerencsére jól fogad és értékel, és rájön, hogy így is lehet élni.
A könyvben nagyon sok pozitív karaktert ismerünk meg, visszanyerheti az olvasó a világba vetett hitét ezáltal, hogy nem mindenhol csak a rosszindulat és keserűség várja, hanem a szépség is itt van még valahol, csak rejtve és nagyon kevesekben. A szereplők fejlődése példaértékű, ahogy segíti Eleanort Raymond, az valami csoda. Ennek előzménye, hogy Eleanor egy zenészbe beleszeret, elképzeli a közös jövőjüket, hogy ő hozhatja meg számára azt a vágyott jövőt, amiről álmodozik, ő a siker kulcsa, majd egy hatalmas csalódás után napokig részegen fekszik a lakásán, végül Raymond talál rá, és rábeszéli, hogy menjen el terápiára, mert ez így nincs rendjén. Ami a valóságban viszont igen ritkán történik meg, Eleanor elmegy, és valóban kezeléseken vesz részt, méghozzá igen sikeresen, a terapeutával szépen rétegenként fejtik fel a benne elnyomott múltat, amik szinte rákövültek a lelkére és kínozzák őt, nem hagyják szabadulni. Ez a kép is igazán valósághű volt és igen motiváló lehet azoknak, akik olvassák ezt a könyvet és vagy ők vagy a hozzátartozójuk/barátjuk van hasonló cipőben.
Összességében kiváló olvasmány, nagyon szerethető főhőssel, akinek borzalmas múltja van, de a támogató, akiket maga mellé kap, mindenért kárpótolják és igazi támaszai a felépülése során. A nyelvezete és szóhasználata rendben volt, bár sok volt a közbeékelt francia kifejezés, amivel semmit nem tudtam kezdeni, de a szöveg értelmezését ez nem nehezítette. Mindent átgondolva és összevetve 5 csillagos olvasás volt. ⭐⭐⭐⭐⭐
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése