A februári közös könyvünk a könyvklubbal a címben is említett regény, mely a Sunday Times bestsellere címkével van ellátva, és egy könnyed romantikus történetet ígér nekünk a Pioneer kiadó. Nos, ezt meg is kaptuk. Nagyon olvasmányos, a lelket kevésbé megviselő történetet tartalmaz, melyet a zsúfolt hétköznapokban bármikor elővehetünk és olvashatunk. A történet a címben is szereplő Sophie Mayhew-ről szól, aki egy politikus feleségeként éli mindennapjait főként a nyilvánosság előtt. Ők ketten remekül kiegészítik egymást a munkában, a magánéletben viszont ennek az ellenkezőjét látjuk. John Mayhew egy sikeres, gátlástalan, célratörő politikus, aki azért, hogy vezetői posztba juthasson, bármire képes. Modora többnyire megnyerő, könnyen megtalálja az emberekkel a közös hangot, és kiváló kommunikációs tanácsadója ebben sokat segít neki.
A történet elején csak John szűrőjén keresztül látjuk Sophie-t, aki egy rideg, elérhetetlennek tűnő nő benyomását kelti, aki mindig a legjobbkor tud férje segítségére sietni, mikor annak épp nem jut jó válasz az eszébe a választói által feltett kérdésekre. Ez a rész kifejezetten frusztrált és lassan is haladtam vele, mert a nő személyiségét nem fedték még fel, így nem értettem, mitől is lesz ő olyan pompás a cím szerint. Aztán felbukkant a megcsalás, mint téma, illetve a vetélés, és ezek rendkívül érzéketlen kezelése, a gyász tagadása és az intimitás teljes hiánya, mely már Sophie-nak is sok volt, és egy sajtótájékoztató során, mikor épp hites urát kellett volna felmentenie a félrelépés bűne alól, mondván férfi alantas ösztönökkel és vágyakkal, melyeket otthon a rideg feleségével nem tudott kiélni és megvalósítani, ezért varrta le az első szembejövő nőt. Majd mikor a feleség kikelt magából, és a kamerák és mikrofonok tömege előtt a férjét végre a megfelelő szavakkal illette, a család reakciója erre az volt, hogy Sophie megbolondult és a zárt osztályra kell küldeni (mert nem azt mondta, amit a kommunikációs tanácsadó, Len kért tőle, sőt, meg sem kérdezték a hogyléte felől a házasságtörés kapcsán). Ez volt az a pont, amikor Sophie a régi iskolájának környékére költözött, ahol nagyon befogadóak voltak vele és barátságosak, ez igazán szívet melengető rész volt, ármánykodás és negativitás nélkül, melyet az írónő szerintem tökéletesen végzett, és nem csapott át a sztori egy szappanoperává. Sophie végül néhány hét elvonulás után visszamegy a férjéhez, megpróbálják újrakezdeni, de sajnos ez nem megy, így elválnak a mű végére, és Sophie a pihenése során megismert új "családjához" költözik, ahol egy lelkészbe beleszeretett, akinek van egy kisfia és a férfinek egy nővére, akik vicces pillanatokat okoztak olvasás során.
Összességében egy szép, könnyen emészthető, hullámvölgyektől nagyjából mentes könyvet kaptam, happy enddel, és bár nehezen kezdtem neki az olvasásnak, nagyon örülök, hogy sikerült befejeznem. Nekem ez 4,5/5 csillagos volt, ajánlom olvasási válság idejére (azt hiszem, nekem épp az van/volt), illetve a húzósabb időszakokra, amikor nagyon mély lélegzetvételű könyvbe nem szívesen kezd az ember. ⭐⭐⭐⭐
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése