A novemberi közös olvasásunk A csokoládévilla volt, mely egy családregénynek is elmenne, bár nagy generációs történeteket nem látunk. A történet főhőse Judith, aki a csokoládégyáros lánya, elit családból származik. Stuttgartban vagyunk az 1900-as évek elején. Az író gyönyörűen szemlélteti az alsóbb társadalmi osztályba tartozók és az előkelők közötti hatalmas szakadékot, utóbbiak mindenhatóságát és feddhetetlenségét, akik anyagi érdekekből bármit képesek megtenni, míg a szegényebbek nélkülöznek és egy rossz szó miatt is már börtönbe küldhetik őket.
A Rothmann család híres a fenséges bonbonjaikról, gyárukban nők is munkát kapnak, és Judith is tevékenyen kiveszi a részét az újdonságok kereséséből, mindenféle kombinációkkal kísérletezik, az olvasó nyála összefut a szájában és szinte érezteti a csokoládék illatát a róluk szóló leírás. A családnak, mint abban a korban minden tehetősebb háztartásnak, vannak cselédei, személyzete, akik mindig rendelkezésre állnak. Judith iker öccseivel, a két megátalkodottan rossz és csínytevő Antonnal és Karllal él, valamint édesapjával, aki mielőbb szeretné Judithot férjhez adni és ezzel megalapozni lánya és - mint később kiderül - a gyár jövőjét. Az édesanya a könyv szerint gyenge idegrendszere miatt elvonult, és egy külföldi intézményben keresi önmagát és igyekszik meggyógyulni. Szülés utáni depresszióban is szenvedhetett, valamint a kényszerházasság miatt sosem tapasztalta meg a szerelmet, így az életét színtelennek, fakónak, értelmetlennek látja, melytől nagyon szenved. Megismerjük Victor Reinbergert is, aki egy katonacsaládból származik, apja rákényszerítette, hogy kövesse a családi példát, így ő is részt vett a kiképzésen, majd egy szerencsétlen esemény során párbajra kényszerült, ahol az ellenfelét legyőzte, megsebezte, majd a nem megfelelő orvosi ellátás miatt a sebfertőzésbe belehalt. Így börtönbüntetésre ítélték, ahonnan a könyv elején szabadul, és Stuttgartba viszi az útja, a lehető legmesszebb Berlintől, ahol az apja és az addigi élete volt. A sors úgy hozta, hogy a csokoládégyárban kezdett dolgozni, miután az ikreket épp egy újabb csínytevésen érte, majd hazafelé tartva a gyerekeket megmentette egy száguldó lovaskocsitól. Sajnos nem volt szerencséje mindkét fiúnak, egyiküknek eltörött a lába, így amilyen gyorsan csak lehetett, Victor hazavitte őket és Rothman úrral megegyezve, a gyárban kezdett dolgozni. Így találkozott Judith-tal, és innen indul az ő történetük.
A könyvben élesben is megtapasztalhatjuk, hogy milyen egy kényszerházasság, egy, abban a korban nem várt, házasságon kívül fogant és született gyermek, hogy azoknak a nőknek, akik szegények voltak és nem tudtak gondoskodni magukról és a gyermekükről, milyen hányattatott sors jutott csupán, Hennie nővér áldozatos munkája, aki igyekezett felhívni erre a rétegre a figyelmet és gondoskodott róluk. A cselszövések, a kor függőségei, melyek nem kímélték a gazdag gyerekeket sem, hogyan hatottak az ők és családjuk életére...
Remek nyelvezettel, olvasmányosan és kellemes szóhasználattal dolgozott a szerző, mely a korabeli emberek, ruhák, helyszínek, foglalkozások, kapcsolati viszonyok és jól kidolgozott szereplők segítségével visszarepített minket 120 évvel ezelőttre. A hosszú terjedelme ellenére gyorsan haladtam vele és miután belerázódtam a történetbe, alig tudtam letenni. Összességében 4,5 csillagot adnék neki. ⭐⭐⭐⭐
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése