Nacukava Szószuke: Rintaró és a könyvek útvesztője értékelés

A mini könyvklub júniusi közös olvasmánya Rintaró és a könyvek útvesztője című kötet volt, mely korábban a népszerű NIOK kihívásban is havi közös könyv volt. Ekkor figyeltem fel rá, ugyanakkor a felkapottsága miatt magamtól nem szerettem volna elolvasni, így kapóra jött a könyvklub.

A rövid terjedelme ellenére rendkívül lassan haladtam vele, a pár fejezet mindegyike 50 oldalas, mely nekem, aki nem szeret egy fejezetet félbeszakítani, kínszenvedés volt, sokszor újra kellett olvasnom bekezdéseket, mondatokat, mert annyira elkalandoztam közben. A sztorija érdekes, egy antikváriumban játszódik, ahol különféle feladatokat kell megoldania a főszereplőnek, Rintarónak, akinek a nagyapja meghalt a könyv elején. Az útvesztők nagyon filozofikusak voltak számomra, helyenként túl klisés, közhelyes, de a könyv mondanivalója egyértelműen az volt, hogy az olvasást népszerűsítse és fontosságát hangsúlyozza, emellett pedig a másokkal való törődés és odafigyelés az üzenete az olvasó számára.

Valószínűleg a sok elkalandozás miatt, de a történetet sem tudtam megfelelően követni és bevonódni, csak sodródtam, a fejezetek vége pedig teljesen kiszámítható volt, nem volt benne csavar. Örülök, hogy sikerült időre elolvasnom, és túl vagyok rajta, mérhetetlen fáradtságot okozott, kikapcsolódni és szórakozni nem tudtam általa, így összességében 2,5 csillagot kap ez a könyv.⭐⭐

A bűnevő_spoileres

A május havi közös könyv Megan Campisi: A bűnevő című regénye volt, mely visszarepít minket a 16. századi Angliába, ahol megismerjük May-t, egy szegény családból származó lányt, aki a történet elején kenyeret lopott, mely miatt egy időre zárkába kerül, míg meghozzák az ítéletet: bűnevő lesz. A történet szerint a bűnevő nem beszélhet, és nem érhet másokhoz, és másoknak szerencsétlenséget okoz, ha kapcsolatba lépnek vele, így egyik pillanatról a másikra lesz a társadalom számkivetettje. Az ő szerepe fontos, a hit szerint a bűnevő az, aki a haldoklókat megszabadítja a bűneiktől, így ők a Teremtőhöz kerülnek, míg a bűnösök Évához, mely itt a poklot szimbolizálja az eredendő bűn elkövetésével, aki megtagadta a neki nyújtott jóságot. Először egy tapasztalt bűnevő mellé kerül, aki mellett tanulhat, azonban egy cselszövés következményeként a bűnevő meghal, és May egyedül marad.

A lassú folyású, helyenként megbotránkoztató és néhol hirtelen pörgős cselekmény igen megosztó tud lenni az olvasónak, az emészthetősége is nehézkessé válik. A történet vége kissé összecsapott, számomra túl sok szereplőt vonultatott fel, volt, amelyikről hosszú oldalakon keresztül nem is esett szó, így nem tudtam követni, hogy épp ki tűnt fel a színen. A sztori elgondolása érdekes, a valóságalapját nem vonnám kétségbe, a hit nevében számos vérlázító eseményt tudhatunk már magunk mögött...

A lány sorsa szomorú, ha egy szóval kéne összefoglalnom. Rendkívül hiányzik neki az emberek társasága, a szeretet, melyet bűnevő mivoltából nem kaphat meg közvetlenül, ugyanakkor a házába befogadott koldusok szerencsére kárpótolják, illetve az a néhány szereplő, aki jól bánik vele. A kicsit kesze-kusza könyv összességében egy közepes olvasmány volt, a témafelvetés különleges (legalábbis számomra), és az emberi jóság és gonoszság színes palettáját bemutatta, a bűnevő-lét minden viszontagságaival együtt. A végére sajnos nem tudtuk meg, hogy például a gyilkost elkapták-e, így maradtak hézagok. Mindennel együtt 3,5 csillagot adnék rá, a téma miatt emlékezetes marad, bár a cselekményt idővel nem tudnám visszamondani. ⭐⭐⭐