T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél_ajánló

Az október havi közös könyv a Ház az égszínkék tengernél című mű volt. A történet egy árvaházról szól, ami szinte a világ végén található, egy csinos kis házban. Azonban ez nem a szokásos értelemben vett árvaház, ide a különleges elbánást igénylő gyerekeket helyezték el. A főszereplőnk, Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa, aki a szürke hétköznapokban él, és ezen nem szándékozik változtatni. Házsártos szomszédja és kiállhatatlan macskája színesíti az életét, a munkahelyén a szokásos feladatok várják, illetve ő hivatott ellenőrizni az árvaházakat, biztosítva a hivatalt a rendes működésükről. Egyik napon azonban új megbizatást kap, miszerint el kell utaznia a Marsyas-szigeteki árvaházba, ahol különleges gyerekek laknak, azonban az aktáik titkosítva van, és a pontosabb információkat addig nem is tudja meg, míg vonatra nem száll, és el nem kezdi olvasni az aktákat, azonban ekkor meghűl benne a vér is.

A regény számomra izgalmas volt, szívet melengető történet, melynél sokszor felnevettem, megmosolyogtam vagy megkönnyeztem a történteket. Hangot kap az LMBTQ szál is, ugyanis az árvaház vezetője, Arthur Parnassus, egy igazán szimpatikus és karizmatikus férfi képét ölti, aki gyorsan belelát Linusba is, és egy kiváló összhang alakul ki kettejük között. Valahogy úgy képzelném az árvaházakat a valóságban, hogyha ilyen nevelők lennének, akkor nem lenne probléma. Mindenki egyéniségének megfelelő foglalkozást találtak a gyerekeknek, tanítják is őket és gondoskodnak róluk, megtanítják nekik uralni az erejüket, mely sokszor igen kemény feladat. Ahogy a könyv hátulján olvasható ajánlásból is kitűnik, és talán a legnagyobb tanulsága ez lehet a történetnek, hogy az előítéleteink mennyire félre tudnak vinni minket, melyeket sokszor első találkozás során vagy híresztelésekből alkotunk, és sokszor, például ebben az esetben is, ez mennyire távol áll a valóságtól.

Összefoglalva, kiváló történet, remekül olvasható nyelvezet, lélekfoltozó mozzanatok. Erre mind nagy szükség van a mai világban, én egy modern mesének fogtam fel az egészet, annyira szürreálisnak tűnt nem csupán a szereplők sora, de az érzelemvilága is. Csodálatos volt olvasni, az író második könyvét is beszereztem már, és hamarosan sort is kerítek rá szerintem. A borítója maga a vidámság, remek színekkel operált a tervező. Szeretettel ajánlom mindenkinek, nekem 5/5 csillagos olvasás volt. ⭐⭐⭐⭐⭐