A könyv szinte végig kellemetlen feszültségben tartott, a tehetetlen düh, amit a férj érezhetett az asszonnyal szemben, aki nem törődött a családjával és a környezetével, csak saját magával foglalkozott, és nagyvilági életet élt mindenféle férfival, akikkel tiszavirág életű kapcsolatban állt. Majd ha ezek az udvarlók leléptek, bezárkózott, ellenségesebbé vált és gorombán beszélt a saját lányával is, a férjről nem is beszélve. A könyvben végig az italozásaikról, partijaikról esett szó. Vic, a férj, a felesége efféle kicsapongásait és hóbortjait egyre nehezebben viselte, míg egy bulin a legújabb szemtelen udvarlót a barátjuk medencéjébe fojtotta. Itt következett egy újabb adag feszültség, ugyanis semmiféle bűntudata nem volt, úgy játszotta a lapjait, hogy soha nem derült rá fény, hogy köze lenne az esethez. Melinda, a feleség, pedig teljesen összetört, a férjétől elhidegült, megvádolta a gyilkossággal, még magánnyomozót is felbérelt (a férje pénzéből), hogy lebuktassa az urát, de az rájött a cselszövésre, és megszüntette a magánnyomozó megbízatását. Ezt követően érkezett az életükbe egy újabb férfi, aki már olyan messzire merészkedett, hogy a válás is felmerült és el akarta vinni Melindát magával Mexikóba, hogy majd feleségül vegye. Ez Vicnek az utolsó cseppet jelentette abban a bizonyos pohárban, és ezt az udvarlót is eltüntette a színről. Elvitte egy régi bányához, majd ott kövekkel megdobta a férfit, aki a mélybe zuhant. Vic utánament, és köveket rejtett a ruhája alá, hogy azok a mélybe húzzák a holttestet. A férjnek ezek után sem volt semmiféle bűntudata, azonban mivel a feleség még mindig nem állt le a gyanúsítgatásokkal, és egy ismerősük segítségével tőrbe próbálták csalni Vicet, akinél belelt a pohár, és megfojtotta Melindát. A könyv legvégén Vic letartóztatása pillanatában megszólaló gondolatait olvashatjuk, aki végre szabadnak és egyben üresnek is érezte magát, és megkönnyebbült.
Sokat olvashatunk a párkapcsolati erőszakok formáiról, és ugyan végig a férfiről hittem azt, hogy ő a pszichopata, a nő is ugyanolyan sáros volt. A férjét soha nem vette emberszámba, neki csak az udvarlói voltak fontosak, Vicet számtalanszor megszégyenítette a barátai előtt és vicc tárgyává tette, melyet a férfi becsülete nem bírt elviselni egy idő után. Hiába próbált beszélni a nővel, az hajthatatlan volt, míg végül ez lett belőle. Vajon a való életben hány ilyen eset lehet?
A történetet tekintve még mindig zaklatott vagyok, mikor ezt írom, viszont néhány szó az írásmódról. Szerintem helyenként kicsit unalmas volt a sztori, sok részletbe belefeledkezett az író, melyek teljesen szükségtelenek voltak és itt el is kalandozott a figyelmem. Ugyanakkor, a főszereplőket nagyon jól szemléltette, a nő kiállhatatlanságát kifejezetten. Összességében 4 csillagot adnék rá. ⭐⭐⭐⭐
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése