Nacukava Szószuke: Rintaró és a könyvek útvesztője értékelés

A mini könyvklub júniusi közös olvasmánya Rintaró és a könyvek útvesztője című kötet volt, mely korábban a népszerű NIOK kihívásban is havi közös könyv volt. Ekkor figyeltem fel rá, ugyanakkor a felkapottsága miatt magamtól nem szerettem volna elolvasni, így kapóra jött a könyvklub.

A rövid terjedelme ellenére rendkívül lassan haladtam vele, a pár fejezet mindegyike 50 oldalas, mely nekem, aki nem szeret egy fejezetet félbeszakítani, kínszenvedés volt, sokszor újra kellett olvasnom bekezdéseket, mondatokat, mert annyira elkalandoztam közben. A sztorija érdekes, egy antikváriumban játszódik, ahol különféle feladatokat kell megoldania a főszereplőnek, Rintarónak, akinek a nagyapja meghalt a könyv elején. Az útvesztők nagyon filozofikusak voltak számomra, helyenként túl klisés, közhelyes, de a könyv mondanivalója egyértelműen az volt, hogy az olvasást népszerűsítse és fontosságát hangsúlyozza, emellett pedig a másokkal való törődés és odafigyelés az üzenete az olvasó számára.

Valószínűleg a sok elkalandozás miatt, de a történetet sem tudtam megfelelően követni és bevonódni, csak sodródtam, a fejezetek vége pedig teljesen kiszámítható volt, nem volt benne csavar. Örülök, hogy sikerült időre elolvasnom, és túl vagyok rajta, mérhetetlen fáradtságot okozott, kikapcsolódni és szórakozni nem tudtam általa, így összességében 2,5 csillagot kap ez a könyv.⭐⭐